A fejlesztési források elosztása minden településen igen érzékeny kérdés, a legtöbb gondosságot igénylő feladat. Hiszen mindenki azt várná, hogy ebben is érvényesül az arányosság elve, vagyis lakosságarányosan nagyjából minden körzetre, csatolt településre ugyanannyit költ a város vezetése. Ahol felelős polgármester kezében van a döntés, ott ez meg is valósul. Azonban nézzük, mi a helyzet Szegeden. Hogyan oszlottak el a 2002-2010 között végrehajtott beruházások az egyes városrészekben?

Az elemzést Tápé perspektívájából szemléltetjük. Szeged két ciklus alatt összesen 109 milliárd Ft-ot költött ténylegesen fejlesztésekre, amely egy lakosra vetítve 665 ezer Ft/fő beruházásnak felel meg. A beruházásokra költött pénzből mintegy 8 milliárd jutott a csatolt városrészekre, azaz Tápéra, Dorozsmára és Szőregre. A fennmaradó 101 milliárd mintegy 80%-át a belső városmag és lakótelepi övezetek fejlesztésre fordította a szocialista városvezetés. Ez is nehezen lenne nevezhető egyenletes forráseloszlásnak.

Tápén az adott időszak alatt az alábbi fejlesztések valósultak meg:

 

Tevékenység

Összköltség

(ezer Ft)

Csatorna beruházás

800 000

Művelődési Ház rekonstrukció

126 000

Bálint Sándor tagiskola bővítés

120 000

Búcsú tér rekonstrukció

70 000

Búcsú téri csatorna

22 000

Csatorna rekonstrukció és fejlesztés

14 000

Közvilágítás fejlesztés

2 000

Bálint Sándor számítógépes oktatási labor

16 000

Választókörzeti keretből megvalósult fejlesztések

11 000

Árpád Nevelőotthon

165 000

Összesen:

1 346 000

 

Mint látható, Tápén közel 1,35 milliárd Ft fejlesztés történt két ciklus alatt, beleértve azt a projektet is, az Árpád Nevelőotthon helyének kialakítását, amely ellen a városrész felháborodottan és határozottan tiltakozik azóta is, hogy a terv napvilágra került. Ugyanezen időszak alatt Dorozsma fejlesztése következőképpen alakult:

 

 

Szembeötlő a különbség, a két városrész között. Még látványosabb a csatolt városrészek fejlődésbeli különbsége és hátránya, ha hasonló adottságú, független települések adataival hasonlítjuk össze őket. Az elemzéshez az örök versenytárs Algyő, és az irigylésre méltó Mórahalom adatait vetettük össze a két Szegedhez csatolt városrészével:

 

Paraméter

Tápé

Dorozsma

Algyő

Mórahalom

Lakosságszám (fő)

5 569

7 841

5 269

5 881

Beruházások (eFt)

(2002 - 2010)

1 346 000

3 068 394

8 864 415

29 963 174

Uniós támogatás (eFt)

n.a.

n.a.

5 407 699

13 132 125

Egy főre jutó beruházás (Ft/fő)

241 695

391 327

1 682 371

5 094 911

(Forrás: Nemzeti Fejlesztési Ügynökség Jelentéskészítő,2010. szeptember 8.)

 

Az adatok egyértelműen megmutatják, hogy Tápé nincs éppen irigylésre méltó helyzetben. Dorozsmára két és félszer annyi fejlesztés jutott az adott időszakban. Azonban ez is eltörpül Algyő mellett, ahol egy lakosra vetítve 1,7 millió Ft fejlesztést valósítottak meg két ciklus alatt, amely Szeged hasonló adatának is két és félszerese. Ám még ez is szinte semmi Mórahalom adataival összevetve, ahol lakosonként közel 5 millió Ft beruházás történt illetve történik jelenleg is.

 

Katt ide

Mondhatjuk, Mórahalom kivételes eset. Azonban arra, hogy a csatolt városrészekben fele-harmada fejlesztés valósul meg, mint a városi átlag, aligha találunk elfogadható magyarázatot. A számok egyértelműen bizonyítják, hogy Botka László és csapata leginkább a belső városmag és a számára politikailag érzékeny, eddig a szocialisták törzs szavazóbázisának számító lakótelepi övezetek fejlesztésére fókuszál, miközben a politikáját inkább elutasító kertvárosi övezetek fejlesztését csak másod harmadrendű ügyként kezeli. Pedig ezekben az övezetekben is lenne mit fejleszteni, rendben tartani.  

 Katt ide

 Bizonyítják ezt például a nagyobb esők utáni kiáradások. Ezek jelzik, hogy a csatornarendszer nem éppen első osztályú, ráférne mindenhol az átfogó, rendszerszintű rekonstrukció. A külső övezetekben az utak állapota helyenként kritikán aluli, hiszen 6-8 éve várnak a felújításra. Bár az is igaz, hogy a belváros egyes utcáin is alig lehet már közlekedni.

A milliárdos látványberuházások finanszírozási igénye elvon minden forráslehetőséget a már meglévő közszolgálati infrastruktúrák megfelelő állapotban tartásától. Így a kampányszerűen fejlesztett területeken kívül azt tapasztaljuk, hogy ezek a rendszerek egyre rosszabb állapotba kerülnek, és lassan alapvető funkcióikat sem képesek már ellátni.

Minden szakember tudja, hogy a tervszerű és folyamatos karbantartás nagyságrendekkel költséghatékonyabb, mint ha hagyjuk ezeket a rendszereket végletesen leromlani, hogy aztán mérhetetlen politikai felhajtás és kampányt követően egyszer csak méregdrágán újra használható állapotba hozzuk őket.

Ez a kizárólag a maximális politikai haszonra „gyúró” várospolitikának alig nevezhető valami az, ami Szegedet 25 milliárdos adósságba kergette nyolc év alatt, és amely 2010-ben már 12 milliárdos lyukat ütött a város költségvetésén.

Ideje váltani!

 

A bejegyzés trackback címe:

https://juhaszgyula.blog.hu/api/trackback/id/tr802339229

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása