Felemás eredmény született Tápén és Új-Petőfitelepen a vasárnapi önkormányzati választáson. Mind Botka László, mind pedig én megőriztük a mandátumunkat, bár úgy sejtem, a polgármester ezt az eredményt nem teszi a családi vitrinbe, mert nincs mit dicsekedni vele olyan nagyon. Mindegy, az eredmény az megszületett, a tényekkel vitába szállni nem érdemes.

Én a magam részéről minden esetre köszönöm a tápéiak és új-petőfitelepiek bizalmát. Ez az eredmény egyértelmű felhatalmazást jelent Tápé és Új-Petőfitelep érdekeinek védelmére további 4 éven át. Legjobb tudásom szerint igyekszem is ennek a feladatnak maximálisan eleget tenni.

Másrészt az eredmény figyelmeztet arra is, hogy a szocialista mítoszteremtés – és a 900 adag ingyen pörkölt – még mindég hatásos kampányeszköz lehet a valóság rideg tényeivel szemben.  

Én mégis azt az elvet vallom, hogy a cél nem szentesíthet minden eszközt. A szocialisták - akik nevezték már magukat kommunistának, liberálisnak, aztán megint szocialistának, majd szociáldemokratának most újabban meg függetlennek -, 65 éve játszanak „itt a piros, hol a piros”-t a magyar társadalommal. Nem volt még alkalom, hogy ne vertek volna át bennünket, hogy akár csak egy rövid időre, de tiszta eszközökkel, pusztán a játék öröméért játszottak volna. Mégis akadnak, nem is kevesen, akik újra és újra bedőlnek a régi trükköknek. Mindig kerülnek új balekok, akiknek mint az egyszeri újszülöttnek a Móricka viccek, a pókhálós hókusz-pókusz az újdonság erejével hat.

De bízom benne, hogy rövidesen eljön az igazságnak az a pillanata, amikor Szegeden is rájönnek mind a mítoszteremtők, mind pedig a csodavárók, hogy a régi trükkök, az ócska kis csalások, hazugságok kora visszavonhatatlanul lejárt. A piros óriás-lufi most, október 3-án ugyan nem durrant szét, de szökik már a levegő belőle. A lufi száján a madzagot ugyanis a FIDESZ-KDNP közgyűlési többsége tartja már a kezében. Érzi, tudja ezt a „győztes” is. Talán ezért nem vigyorgott senki fülig érő szájjal az MSZP sajtótájékoztatóján, és aki próbálkozott is vele, a mosolya annak sem volt igazán őszinte.

Az utóbbi két hétben beszámolt Botka László „a” polgármester, majd vitázott a többi polgármesterjelölttel. Beszélt, érvelt, ahogy szokott. Volt ott minden - no persze a városházáról kivezényelt tisztviselőkön, a szocialista politikusokon és a nyugdíjasokon kívül: „gigantikus fejlődés Szegeden”, „1,3 millió Ft fejlesztési forrás lakosonként”, „két autópályát építettünk” – hogy miért nincs kész a második, azt persze ne tessék kérdezni- „politikai hovatartozástól független forráselosztás”, „egyenletes, minden körzetre kiterjedő városfejlesztés”, satöbbi, satöbbi….

A nyolc éve hangoztatott, unásig koptatott kommunikációs panelek, amelyek a rajongótábort leszámítva senkit nem hoznak már lázba, mindenkinek a könyökén jönnek ki, és amelyek alkalomról alkalomra megmosolyogtatják a gazdasági szakembereket.

Ahogy az ember Botka Lászlót hallgatja, olyan érzése támad, hogy nyolc éve még nem volt Szeged helyén semmi, csak nádas és mocsár. Aztán jött ez az ember, és miközben fél kezével megállította a Napot Az égen, a másik kezével virágzó várost varázsolt a Tisza partjára. Mítoszteremtés szocialista módra. Nézzük, mit mutatnak ezzel szemben a tények.

EU-s források elosztása a Dél-Alföldi Régióban

A Dél-Alföldi Régióban úgy tűnik, korántsem volt „politikai hovatartozástól független” és egyenletes például az Uniós források elosztása: A kormányváltást közvetlenül megelőzően a Régió számára 419 milliárd EU-s támogatást ítéltek meg. Ennek 84,4%-a, azaz 354 milliárd Ft a 25 kistérségi székhelynek jutott. A Régió további 204 települése a maradékon, azaz 65 milliárd Ft-on osztozhatott. A 25 kistérségi székhelyből 9 áll MSZP-SZDSZ irányítás alatt, 14 FIDESZ vezetésű, 2 pedig független.

A lakosság számát tekintve a FIDESZ irányítású kistérségi székhelyeken összesen 41 ezerrel többen élnek, mint az MSZP vezetésű településeken. Az Uniós források 71%-a valami különös okból kifolyólag mégis a 9 MSZP-SZDSZ irányítású településnek jutott, összesen mintegy 252 milliárd Ft, a 14 FIDESZ vezetésű kistérségi székhely a források 28%-át kapta, 99 milliárd Ft-ot, a függetleneknek pedig valamivel kevesebb, mint 3 milliárddal kellett beérniük. 

(Forrás: Nemzeti Fejlesztési Ügynökség Jelentéskészítő 2010. április 24.)

Így talán azon sem lepődünk meg, hogy az egy főre jutó Uniós támogatások versenyét is a szocialisták nyerték – még a szocialista kormányzás időszaka alatt. A szocialisták irányította kistérségi székhelyek átlagban háromszor annyi támogatást kaptak, mint a nem szocialisták.

Ezt a forráseloszlási képet aligha nevezhetné bárki is „politikai hovatartozástól független”-nek vagy egyenletesnek.

Ezek az adatok önmagukért beszélnek az elmúlt időszak forráselosztási gyakorlatáról.  Több állítást is a mítoszok világába küldhetünk.

Először is valótlan az az állítás, hogy az Uniós források elosztásánál az "arányosság elve " érvényesült volna az elmúlt években. Látható, hogy mind területi értelmeben, mind a források céljait illetően elképesztő méretű aránytalanság tapasztalható. Míg a gazdaság fejlesztésére mindössze a megítélt támogatások 12%-a jutott, addig az infrastruktúra fejlesztésre a források 70%-ánál is többet fordítottak.

Mítosznak bizonyult az az állítás is, hogy a kormánynak nincs befolyása a források elosztására. Látható, hogy a szocialista kormányzás időszaka alatt nagyon is befolyásolható volt az, hogy hova mennyi forrás kerüljön. Más kérdés, hogy ez "forráseltérítés" valahogy "színesre" sikerült. A "szegfűs" települések valamilyen különös oknál fogva könnyebben jutottak több forráshoz, még akkor is, ha gazdasági értelme a projektnek nem nagyon volt. Szomorú, hogy Szeged élen járt a gazdaságilag értelmetlen projektek kitalálásában és végrehajtásában.

A fejlesztési források elosztása minden településen igen érzékeny kérdés, a legtöbb gondosságot igénylő feladat. Hiszen mindenki azt várná, hogy ebben is érvényesül az arányosság elve, vagyis lakosságarányosan nagyjából minden körzetre, csatolt településre ugyanannyit költ a város vezetése. Ahol felelős polgármester kezében van a döntés, ott ez meg is valósul. Azonban nézzük, mi a helyzet Szegeden. Hogyan oszlottak el a 2002-2010 között végrehajtott beruházások az egyes városrészekben?

Az elemzést Tápé perspektívájából szemléltetjük. Szeged két ciklus alatt összesen 109 milliárd Ft-ot költött ténylegesen fejlesztésekre, amely egy lakosra vetítve 665 ezer Ft/fő beruházásnak felel meg. A beruházásokra költött pénzből mintegy 8 milliárd jutott a csatolt városrészekre, azaz Tápéra, Dorozsmára és Szőregre. A fennmaradó 101 milliárd mintegy 80%-át a belső városmag és lakótelepi övezetek fejlesztésre fordította a szocialista városvezetés. Ez is nehezen lenne nevezhető egyenletes forráseloszlásnak.

Tápén az adott időszak alatt az alábbi fejlesztések valósultak meg:

Mint látható, Tápén közel 1,35 milliárd Ft fejlesztés történt két ciklus alatt, beleértve azt a projektet is, az Árpád Nevelőotthon helyének kialakítását, amely ellen a városrész felháborodottan és határozottan tiltakozik azóta is, hogy a terv napvilágra került. Ugyanezen időszak alatt Dorozsma fejlesztése következőképpen alakult:

Szembeötlő a különbség, a két városrész között. Még látványosabb a csatolt városrészek fejlődésbeli különbsége és hátránya, ha hasonló adottságú, független települések adataival hasonlítjuk össze őket. Az elemzéshez az örök versenytárs Algyő, és az irigylésre méltó Mórahalom adatait vetettük össze a két Szegedhez csatolt városrészével:

(Forrás: Nemzeti Fejlesztési Ügynökség Jelentéskészítő,2010. szeptember 8.)

Az adatok egyértelműen megmutatják, hogy Tápé nincs éppen irigylésre méltó helyzetben. Dorozsmára két és félszer annyi fejlesztés jutott az adott időszakban. Azonban ez is eltörpül Algyő mellett, ahol egy lakosra vetítve 1,7 millió Ft fejlesztést valósítottak meg két ciklus alatt, amely Szeged hasonló adatának is két és félszerese. Ám még ez is szinte semmi Mórahalom adataival összevetve, ahol lakosonként közel 5 millió Ft beruházás történt illetve történik jelenleg is.

Katt ide

Mondhatjuk, Mórahalom kivételes eset. Azonban arra, hogy a csatolt városrészekben fele-harmada fejlesztés valósul meg, mint a városi átlag, aligha találunk elfogadható magyarázatot. A számok egyértelműen bizonyítják, hogy Botka László és csapata leginkább a belső városmag és a számára politikailag érzékeny, eddig a szocialisták törzs szavazóbázisának számító lakótelepi övezetek fejlesztésére fókuszál, miközben a politikáját inkább elutasító kertvárosi övezetek fejlesztését csak másod harmadrendű ügyként kezeli. Pedig ezekben az övezetekben is lenne mit fejleszteni, rendben tartani.  

 Katt ide

 Bizonyítják ezt például a nagyobb esők utáni kiáradások. Ezek jelzik, hogy a csatornarendszer nem éppen első osztályú, ráférne mindenhol az átfogó, rendszerszintű rekonstrukció. A külső övezetekben az utak állapota helyenként kritikán aluli, hiszen 6-8 éve várnak a felújításra. Bár az is igaz, hogy a belváros egyes utcáin is alig lehet már közlekedni.

A milliárdos látványberuházások finanszírozási igénye elvon minden forráslehetőséget a már meglévő közszolgálati infrastruktúrák megfelelő állapotban tartásától. Így a kampányszerűen fejlesztett területeken kívül azt tapasztaljuk, hogy ezek a rendszerek egyre rosszabb állapotba kerülnek, és lassan alapvető funkcióikat sem képesek már ellátni.

Minden szakember tudja, hogy a tervszerű és folyamatos karbantartás nagyságrendekkel költséghatékonyabb, mint ha hagyjuk ezeket a rendszereket végletesen leromlani, hogy aztán mérhetetlen politikai felhajtás és kampányt követően egyszer csak méregdrágán újra használható állapotba hozzuk őket.

Ez a kizárólag a maximális politikai haszonra „gyúró” várospolitikának alig nevezhető valami az, ami Szegedet 25 milliárdos adósságba kergette nyolc év alatt, és amely 2010-ben már 12 milliárdos lyukat ütött a város költségvetésén.

Ideje váltani!

Tápének igencsak kijutott a "jóból" az elmúlt nyolc év alatt. Az igaz, hogy a Szegedhez tartozás 37 éve közül egy sem volt igazán leányálom, de talán mégis azt lehet mondani,az utóbbi évek jelentették a mélypontot. No nem azért, mert esetleg a tápéiak nem tudták, hogy mire van szükségük, vagy netán olyan képviseletük lett volna a közgyűlésben, hogy az ne hozta volna tudomására Szeged urainak.

Nem. Szeged urai kiválóan tájékoztatottak voltak, és mindaz, ami történt, ennek ellenére esett meg. Botka László és csapata nem hivatkozhat arra, hogy fogalma sem volt arról, mennyire elhanyagoltak, háttérbe szorítottak, időnként megalázottak a körtöltésen kívüli városrészek. Tudták. Mégis, a 2002. októbere és 2010 júniusa között városfejlesztésre költött 107 milliárd forintból mindössze 8 milliárd jutott a csatolt városrészekre, 99 milliárd pedig a belső városmagra és a lakótelepi övezetekre.

Erről is szó esett a szeptember 16-i lakossági fórumon Tápén. A fórum vendége B. Nagy László országgyűlési képviselő, a FIDESZ polgármester-jelöltje volt, aki ismertette Szeged következő négy évére vonatkozó programját. A rendezvényt követően a Szegedma internetes portál interjút készített velem, amely itt olvasható.

 Klikk ide

Olyan, mint ha tegnap lett volna 2006 októbere, amikor megválasztottak Tápé önkormányzati képviselőjének. Alig pár hét, és vége az első ciklusnak, a tápaiak és az új-petőfitelepiek újra dönthetnek arról, ki képviselje érdekeiket a szegedi közgyűlésben. Nekik szól ez a bejegyzés.

 Előbb egy rövid bemutatkozással kezdem: 49 éves vagyok, 2010-ben Szeged 20. számú választókörzetében, Tápén és Új-Petőfitelepen a FIDESZ önkormányzati képviselőjelöltjeként szállok ismét ringbe.

 Szegeden születem, itt jártam általános és középiskolába is. Főiskolás Győrben voltam, 1984-ben diplomáztam, mint távközlési üzemmérnök. De nem a diplomaosztó volt a legjobb a főiskolás években: életre szóló barátaim lettek itt. Ezek a barátságok átvészelték az elmúlt 25 év minden viharát, megpróbáltatását. Fiatalságom minden szép emléke Győrhöz kapcsolódik. Szeretem ezt a várost.

 Egyetemi diplomát a Budapesti Műszaki és Gazdaság Tudomány Egyetemen szereztem 1989-ben okleveles villamosmérnökként, és 1996-ban gazdasági elemzőként.

 Több távközlési és informatikai cégnél is dolgoztam, mint fejlesztő mérnök illetve fejlesztésért felelős vezető. Legjelentősebb fejlesztési eredményeimet a Magyar Telekomnál (korábban: MATÁV) és az Antenna Hungáriánál értem el. Jelenleg mérnöki és gazdasági tanácsadóként dolgozom saját vállalkozásomban.

 Tizennyolc éve élek Tápén feleségemmel, Ritával – aki tősgyökeres tápai – és két fiammal, Kristóffal és Áronnal. Ebből is látszik, hogy ami a tápaiaknak öröm, az öröm nekem is, ami gond nekik, az az én gondom is.

 No és persze politizálok. Nyolc éve foglalkozom aktívan ezzel a műfajjal. Előbb csak aktív külsősként, majd 2004-től a FIDESZ tagjaként. 2006-ban a szövetségi összefogás jegyében beléptem a KDNP-be is. 2006-ban a tápaiak képviselővé választottak, azóta vagyok tagja a szegedi közgyűlésnek, és a Városüzemeltetési Környezetvédelmi Víz és Csatorna Bizottságnak.

 Aki látta a közgyűlési közvetítéseket, az tudja, hogy nem ültem a babérjaimon az elmúlt négy évben, hanem igen erőteljesen és határozottan képviseltem Tápé érdekeit. Ha kellett a polgármesterrel szemben is. Sajnos szükség is volt erre a fellépésre, mivel Botka László és csapata igen találékonynak és kitartónak bizonyult abban, hogy Tápét – talán a 2006-os fiaskóért – folytonosan megalázza és hátrányba hozza.

Ennek a politikának azonban az idén végre közös erővel véget vethetünk.